Késett. Nem sokat, húsz percet. Arra elég volt, hogy meglessem. Ott állt a Multicar mellett: ugyanabban a magas szárú Adidas sportcipőben, de már egy vastagabb terepszínű katonainak tűnő nadrágban, és egy vastagabb, hosszú ujjú pólóban sokkal hűvösebb volt, mint előző nap.
Vállán a hátára hanyagul vett hátizsák fityegett. Hátizsákról jutott eszembe: az öltözőben lévő műanyag turista hátizsák: 80 literes, és rengeteg szíjazás volt rajta. Visszamentem érte, és gondolkodtam, hogy mivel is lehetne megtömni. Renáta nem vett észre, mikor mögélopóztam. Eldobtam a hátizsákot, és ugyanazzal a mozdulattal befogtam a száját, másik kezemmel testét átölelve lefogtam karjait. Késtél rabszolga! vontam kérdőre. De ő nem tudott mit szólni. Mikor magához tért az ijedségtől, elengedtem. Bocsánatot kérek
uram.
Szerző: Fremantle
