Thomas eltette a pálcát, a tenyerébe söpörte a gyémántokat, visszatette a zsákba, és az egészet átadta Catynak. ő a történtek után egy kicsit félve fogta meg, aztán a táskájába sülyesztette. Tudta, még véletlen sem szabad semmit elrontania, mert annak reá nézve kínos következményei lesznek. Eddig teljesen nyugodt volt, de ettől egy kicsit lámpaláza lett. Elindúltak kifelé. Az utcán egy taxi állt, közvetlen a Thomas kocsija mögött. Régi fajta, fekete, tipikus angol jármű volt. érkezésükre a sofőr kiszállt, kézfogással üdvözölte Thomast. Egészen fiatal, vékony, szőke fiatalember volt, tengerkék szemekkel. Nem beszéltek sokat, Thomas átadta a saját autója kulcsát, a férfi beszállt, és elhajtott. A taxi ülésén hevert a sofőr zakója, és siltes sapkája. Thomas magára öltötte, föltette a sapkát, és a volán mögé ült. Az illúzió tökéletes volt.
Szerző: Allfonz
